35. - Vallomás

- E-ez mi akar lenni?! – emelte fel Armin a lapot, s közben idegesen markolászta a térdét.

- Hol találtad? – kérdeztem idegesen, s leültem mellé.

- Kieshetett a zsebedből mikor kimetél. A földön volt. – magyarázta. – Tehát… Mi ez és miért van nálad?

- Öhm… Ma találtam a szekrényemben. De nem hiszem, hogy rád tartozik. – vettem volna el a papírt a kezéből, de elhúzta.

- Hogy került a szekrényedbe? – faggatózott tovább.

- Gondolom valaki belerakta. – válaszoltam gúnyosan.

- Eddig én is eljutottam, de ki? [apró szünet] Megölöm! Megölöm, ha hazaér. – szorította ökölbe a kezeit, amitől összegyűrődött a már így is elég viseltes lapocska.

- Hé! A levél. – kaptam ki a kezéből. Szépen eligazgattam, kiegyenesítettem, összehajtottam és elraktam. – Na! Miért is akarod megölni Alexy-t? – mosolyogtam.

- [nagy sóhaj] Most már úgy is mindegy. Nem sokat veszíthetek vele, ha elmondom. – vakarta zavartan a tarkóját.

- Mit is? – billentettem oldalra a fejem.

- Én írtam azt a levelet. – vallotta be, majd erősen összeszorította a szemhéjait. Miután csak a síri csend fogadta vallomását, (igen ugyanis teljesen lefagytam) óvatosan kinyitotta szemét, de csak az elképedt arcomat láthatta. (Ismételten) csettintett párat az arcom előtt, mire feleszméltem.

- Megmagyaráznád? – csúszott ki a számon azonnal. Erre csak halványan elmosolyodott és elkezdte mondani.

- Valamelyik nap Alexy berontott a szobámba, hogy sürgősen meg kell tennem valamit. Azt hittem tényleg életbevágó lehet a dolog, mert tisztára kétségbe volt esve. Átmentem a szobájába, leültetett az asztala mellé, elém rakott egy papírt és azt mondta, írjam le az érzéseimet irántad. Furcsálltam a helyzetet, de megtettem… nem hittem, hogy sunyi módon fogja magát, átfogalmazza levélnek, és bedobja a szekrényedbe. – magyarázta.

- Nai~~v! – öltöttem ki a nyelvem, ő meg csak értetlenül nézett. – Én már megtanultam, hogy Alexy-nek ilyenkor mindig vannak hátsószándékai. Te a testvére vagy, régebb óta ismered és így bedőlsz neki? – nevettem.

- Van ilyen. – nevette el magát ő is.

Néztem, ahogy édesen nevet és leesett, miről is beszéltünk eddig. MI?! Armin írta a levelet? A-akkor én tetszem neki?

- E-li-sa-beth! – pakolta óvatosan az arcom valaki. Lassan felnyitottam a szemem, s megpillantottam a fölém hajoló Armin aggódó tekintetét. Mikor meglátta nyitott szemeimet megkönnyebbülten sóhajtott és felültetett. – Jól vagy? Eléggé meglepett a kidőlésed. – mosolygott.

- Tényleg tetszem neked? – támadtam le a kérdéssel, hiszen nekem még mindig csak ez járt a fejemben. A srác fülig pirult, s megszakította a szemkontaktust. – Hm? – hajoltam az arca elé. Kicsit meglepődött, de úgy tűnt össze is szedte magát. A pír eltűnt az arcáról és elmondhatatlan eltökéltség tükröződött kék szemeiben. Felegyenesedett és erőteljesen fürkészte arcom minden mozzanatát. Hirtelen előrehajolt, s ajkait az enyéimhez nyomta. Hátrahőköltem, aminek következtében leborultam a babzsákról, ezzel elrontva az egész hangulatot.

- A mai srácok csak így fogják magukat és megcsókolják a lányokat? Nem azért, de erről őket sem ártana tájékoztatni… – tápászkodtam fel.

- Hah! Mintha a lányok nem tennének ilyet! – húzta fel egyik szemöldökét.

- Mire célzol? – értetlenkedtem.

- Emlékszel arra az éjszakára, amikor nálad aludtam?

- Igen. – válaszoltam szinte kérdezve.

- Oh! És rémlik az a pillanat, amikor bejössz a szobádba, kikapcsolod a gépet, kiveszed a kezemből a kontrollert, rám terítesz egy takarót, majd később mellém fekszel és…

- Ne~~~m! – esett le.

- És megcsókolsz! – vigyorgott önelégülten.

- Te ébren voltál? – hitetlenkedtem.

- Még is melyik ember ne ébredne fel arra, hogy lesmárolják? – akadt ki. – Persze rajtad kívül! – csatolta hozzá egyértelműen.

- Mi? – kérdeztem egy oktávval feljebb.

- Miután elaludtál, én is nyomtam egy puszit a szádra. – vonta meg a vállát.

- Képes voltál ilyet tenni álmomban? Félre ismertelek! Te perverz állat! – játszottam a sértődöttet és hozzávágtam egy párnát.

- Hé! Te kezdted! – dobta vissza az említett tárgyat.

- Én lány vagyok… az más! – dobtam vissza.

És ez ment mindaddig, míg ki nem fáradtunk. Miután többszörösen is körbefutottuk a szobát, lihegve ugrottam be az ágyba, Armin pedig mellém feküdt. Amint a légzésünk beállt a megszokott tempójába, Armin négykézláb fölém emelkedett, s az arcomat vizslatta. Tekintete tiszta érzéseket tükrözött, még is titokzatos volt. Nem tudtam eldönteni, mire gondol.

- Megváltoztál. – Kérdőn pislogott rám. – Más vagy, mint az-az Armin, akit megismertem. Mi történt? – kérdeztem komoly arccal. Halványan elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Eldöntöttem, hogy megszerezlek. – helyezte homlokát a puszi helyére.

- Mi vagyok én, valami tárgy? – vettem durcásra a figurát.

- Dehogy is. – tiltakozott higgadtan. – Te vagy a mindenem. – jelentette ki nemes egyszerűséggel, miközben tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.

Nem látszott rajta az igyekezet, így átvettem a kezdeményezést. Kezeimet átkulcsoltam a nyaka körül és magamhoz húztam, míg ajkaink össze nem értek. Éreztem amint elmosolyodik.

- Kis mohó! – nevetett fel halkan. Gyengéden rámnehezedett, s szenvedélyesen megcsókolt. Még sosem éreztem ilyen azelőtt. A testem lángolt és mindenhol bizsergett, ahol Armin teste az enyémhez simult. Egyik kezével támaszkodott másikkal finoman a hajam simogatta. Nem nyúlt rossz helyre, egyszerűen azt akarta, hogy én jól érezzem magam. Kezét lassan végigcsúsztatta a karomon, majd összefűzte az ujjainkat és fejem mellé emelte a kezünket. Mikor belejött a nyitjába, felbátorodott és egyre vadabbul csókolt, persze csak a jólesés határáig. A levegőhiány szakította szét ajkainkat. Némán fürkésztük egymás arcát mindaddig, míg ismét a megszokott tempóban nem vettük a levegőt. Armin lassan közeledett felém, majd egy halvány puszit nyomott a homlokomra. Egy pillanatra jóleső borzongás futott végig a testemen. Elmosolyodtuk, majd Armin visszadőlt mellém, de a kezemet nem engedte el.

Ugyan nem ez volt az első csókom, de ez volt az első, amit olyannal váltottam, akit igazán szeretek. (Nem mellesleg ez a beleegyezésemmel történt.) Mindenesetre, határozottan kijelenthetem: ez volt az eddigi legjobb csókom.