43. - Játékterem

// Nagyon sajnálom, hogy már megint sajnálkozok a rész hiánya miatt, mintsem hogy időben hoznék néha egy-egy részt... De tényleg. Szégyenlem is magam... :/
   Mindenesetre így utólag is kellemes karácsonyt, valamint most már boldog új évet is! :D //


[2014. február 20.]

Reggel egy csöppet elaludtam, s mire elkészültem Arminék már megérkeztek, s a hidegre való tekintettel Agatha természetesen beinvitálta őket. Ezzel a tudattal rögtön elkezdtem kapkodni, mert hát tudjuk milyen az én „tündéri” keresztanyám… Mikor leértem a konyhába, mindkét srác előtt gőzölgött egy bögre tea és a reggeli. Armin arca vörös volt, Alexy pedig épp, hogy nem fulladt meg a röhögéstől.

- Agatha, mit csináltál már megint? – néztem rá gyanakvó tekintettel.

- Én ugyan semmit! – mentegetőzött, s letette az asztalra a tükörtojásomat.

- Armin? – fordultam a fiú felé, de ő csak zavartan, néma csendben falta be az adagját. – Miért kell mindig szegény srácot zavarba hoznod? – sóhajtottam, mert rájöttem, úgy sem fogom megtudni.

- Tudod, milyen vagyok! – nyugtázta ennyivel mosogatás közben. Erre mindenki csak bólintott, majd folytattuk a reggelit. Miután végeztünk, fogtuk magunkat, s elindultunk a suliba.

- Milyen volt az első edzés? – kérdezte út közben Armin.

- Egész jó, bár… meglepődtem, mikor kiderült, hogy Nathaniel lesz az edzőpartnerem.

- Nath? Én azt hittem Kimmel fogsz erősíteni. – hallatszott ki egy kis meglepettség a hangjából.

- Én is azt reméltem, de így is muris volt. – mosolyogtam. – Képzeld, véletlenül bevertem neki egyet. – nevettem el magam. – Szegénynek be is lilult... Kezdhetsz félni. – kacsintottam rá.

- Az én erőm nem mérhető össze Nathanielével. – húzta ki magát.

- Ez így igaz. – helyeseltem. – Bár nem abban az értelemben, ahogy te gondolod.

- Hát ez égés tesó! – karolta át Alexy a vállát. – Amúgy a témától eltérve… Csöppet elhanyagolva érzem magam, mióta jártok. – állt meg, s felfújt arccal elfordult. Arminnal összenéztünk, majd két oldalról kinyomtuk a levegőt a pukkadt kékségből.

- Ugyan Alexy! – paskolta meg Armin a fejét. – Tudod, hogy sose hagynánk magadra igazából.

- Pontosan! – nyomtam egy puszit az arcára, majd szorosan átöleltem. – Nem szabadulsz meg tőlünk ilyen könnyen. – vigyorogtam gonoszan. Alexy sóhajtott egy nagyot.

- Egyetlen mód van rá, hogy megbocsájtsak. – fonta karba a kezeit. Arminnal összenéztünk.

- Elmegyünk vásásrolni. – mondtuk egyszerre mindhárman.

***

Tanítás után gyorsan összeszedtem a fiúkat, majd elindultunk a plázába.

- Azon gondolkodtam, nézhetnénk valami filmet is. – vetette fel az ötletet Alexy.

- Teljes mértékben a tiéd vagyok egészen 5 óráig, mert 6-kor kezdődik a műszakom. 2 óra van, úgy osztod be ezt az időt, ahogy szeretnéd.

- Akkor ejtjük a mozit. – mondta, s már új lehetőség után kutatott sétálva a pláza előcsarnokában. – Mit szólnátok ahhoz? – mutatott egy játékteremre.

- Benne vagyok! – halottam Armint, de már nem is mellettem volt, hanem bent a játékteremben.

- Akkor ez eldőlt! – vontam vállat nevetve. Már indultam Armin után, mikor Alexy visszahúzott a bejáratból. – Most mi van? – értetlenkedtem.

- Most velem vagy! – húzott messzebb. – Ő el lesz itt egy pár óráig anélkül, hogy észrevenné, nem vagyunk itt. – kacsintott.

- D-de én szeretnék bemenni hozzá. – néztem bánatosan a barátom felé, aki mit sem sejtve testvére sunyi tervéről, már bedobta apróját a gépbe, s nagyban Pac-Manezeik. Armin…

- De még tartozol egy lélekápolással is ám. Ráadásul, most én osztom be az idődet. – húzta össze a szemeit.

- Rendben! – sóhajtottam. – Kérésed számomra parancs. De azért még visszajövünk érte, ugye?

- Persze-persze. – válaszolt szórakozottan, majd behúzott egy kávézóba. Amint megérkezett a rendelésünk, jelentőségteljesen beleittam a kávémba.

- Mondd, mi nyomja a szíved. – toltam az orrom hegyére a szemüvegem, hátradőltem a székben, s keresztbetettem a lábam és a kezem.

- Ne hülyéskedd már el! – nevetett. – Komolyan.

- Rendben. – helyezkedtem el normális pózban. – Fülelek.

- Nos, arra az álláspontra jutottam, mivel nagyon kedvelem Viet, így őszinte leszel vele. Összeszedem magam, és minél hamarabb szakítani fogok vele. – kavargatta a forró csokiját.

- Értem. – döbbentem le egy kicsit. – Ez lesz a legjobb mindkettőtöknek, ha tényleg nem vagy szerelmes belé.

- Hát az a baj, magam sem tudom, mit érzek. – fogta a fejét. – Nagyon is kedvelem, de… hogy is mondjam… nem… vonzódom hozzá.

- Semmi gond. – simítottam meg az arcát. – Te megpróbáltad. – mosolyogtam bíztatóan. Alexy megfogta a kezem, s becsukta a szemét.

- A közeledben mindig megnyugszom. Ha vonzódnék a lányokhoz, biztos beléd szeretnék. – nézett mélyen a szemembe. – Még az sem érdekelne, hogy Arminnal jársz. Mindent megtennék, hogy megszerezzelek magamnak. – Komoly hangviselése és tekintete, megijesztett, de elpirultam szavaitól. – De mivel nem így van, így nem kell aggódni. – mosolyodott el végül, amitől megszűnt a nyomasztó érzés a bensőmben.

- És… – néztem izgatottan körbe.

- Meddig jutottunk? – forgatta a szemeit.

- Gondolatolvasó. – könyököltem az asztalra, s a tenyerembe fektettem az arcom vigyorogva.

- Hát… Valentin nap volt egy rendes csók. – pirult el.

- Ez volt az első? Mármint nem Vievel, hanem amúgy. Ilyen téren elég keveset tudok róla.

- Igen. És gondolom kíváncsi vagy, hogy fiúval volt-e már valami. [bólintottam] Nem. Mindig csak messziről csodáltam őket. Sosem mertem bepróbálkozni.

- Hát ezt nem néztem volna ki belőled.

- Ne zavarjon meg az eleven személyiségem, a fiúk közelében elég szégyenlős vagyok.

- Értem.

- És ti?

- És mi?

- Ne tettesd a hülyét! – pöckölte meg a homlokom. – Ti meddig jutottatok? – figyelt kíváncsi tekintettel.

- Hát bocs… Mi tulajdonképpen még csak pár napja járunk, ti meg november óta. – sértődtem meg a feltételezésen.

- Jó! – sóhajtott – De köztetek már első alkalommal izzott a levegő. – magyarázta.

- Hát… Ha őszinte akarok lenni, akkor először te loptad be magad a szívembe... nem Armin. – vallottam be. Nagyon meglepettnek látszott.

- Igen?

- Ühüm. – vörösödtem el. – De ne aggódj, most Arminnak bérelt lakosztálya van benne. – mentegetőztem.

- Egy egész?!

- Ahogy mondod. – bólintottam, majd mindketten elnevettük magunk. Még egy kicsit elbeszélgettünk, utána pedig visszamentünk a játékterembe. Armin már egy másik gépnél ült, de nem úgy tűnt, mint aki észrevette volna, hogy elmentünk. Maradt még egy kis időnk, így szétnéztünk a teremben, s találtunk egy olyan plüsshalászós játékot. Alexynek megtetszett az egyik maci, én pedig mindent megtettem, hogy megszerezzem neki. Sikerült is! Nagyon hálás volt.

Öt óra körül elindultunk. A srácok hazakísértek. Útközben őszinteségrohamom volt, és bevallottam Arminnak, hogy magára hagytuk a játékteremben. Egy csöppent sem döbbent meg. Kihasználta a helyzetet, és azt mondta, meg kell fizetnem a bűneimért. Végül megegyeztünk abban, hogy holnap délután az övé vagyok, és azt csináljuk, amit ő szeretne. Örültem, hogy végül tudtam egy kis időt Alexyvel kettesben tölteni. Nem sajnáltam, hogy elrángatott. Sőt azt se bántam, hogy törlesztenem kell Arminnak. Kicsit se…

Jó volt velük lenni, kicsit feltöltődtem munka előtt. Úgy érzem szükségem is lesz erre a plusztöltésre.